Abraham Goldmann

Abraham Goldmann története a megbízhatóság és diszkréció története. A szorgos, kitartó munkájáról és megbízhatóságáról saját korában és környezetében közmondásossá vált Abraham, egy anconai zsidó kereskedő második fiú gyermekeként látta meg a napvilágot. A pontos évszám sajnos nem maradt fenn, de biztosra vehető, hogy valamikor 1505 és 1507 között született.

Édesapja, Jacob Goldmann az itáliai és a Hanza vidéket, valamint a köztük vezető útvonalakat jól ismerő, folyamatosan úton lévő kereskedő vezette be fiát a korban a kereskedelmi utakra jellemző komplex tranzakciók rendszerébe. A kereskedésben ekkor jellemzően kevés készpénz volt az úton lévő üzletembereknél, inkább képviselőik, családtagjaik és hitsorsosaik segítségével rendezték számláikat. Számlacserék, váltók és bonyolult szerződések biztosították, hogy a vásárló a pénzösszeget nem azon a helyen fogja kifizetni, ahol az adósságot csinálta, hanem az eladó megbízottjának kellett azt az előre megállapodott módon átadnia. Emellett a kereskedőházak a nemzetközi utak mentén olyan elszámolási rendszert alakítottak ki, amelyben különböző pénznemek használatát is lehetővé tevő hitlevelek segítségével mozgatták a pénzt.

Az ifjú Abraham édesapja melletti utak során sajátította el a külkereskedelem és az előbb említett pénzügyi rendszer működését, valamint az üzleti életben használt nyelveket. Az utak részleteiről és Abraham fiatalkoráról sokat nem tudunk, de a velencei, solothurni és hamburgi kereskedők könyveiben 1523 után édesapja mellett Abraham neve is rendszeresen szerepel. Biztosra vehető tehát, hogy Abraham nem csak útitársként követte apját, hanem egy idő után az üzletek gyakorlati lebonyolításban is segítséget nyújtott. A gyakorlati tapasztalaton kívül fiatalkori éveiről, tanulmányairól nem sokat tudunk. Saját feljegyzései és a róla megmaradt forrásanyag alapján biztosra vehető, hogy a héber mellett jól tudott olaszul és németül, később pedig egy szerelmi kapcsolat hatására valamennyire megtanult magyarul.

A következő állomás Abraham életében Augsburg. Édesapja 1531-ben ide küldi, hogy az egyre nagyobb befolyásra szert tevő Fugger von der Lilie családdal bonyolított üzleteket a helyszínen képviselje. A Fuggerekre szorgalmas munkájával és szavahihetőségével jó benyomást tesz, ezért egyre többet fordulnak hozzá kereskedelmi ügyeikben, ami jelentősen megnöveli a Fuggerekkel kötött üzletekből származó bevételeket mind a Goldmann család, mind az ő általuk képviselt itáliai családok számára.

Abraham bejárja a Habsburg tartományokat, a Felvidéket és megismeri a török harcok által sújtott, szétszakadóban lévő Magyarországot és Erdélyt. Üzleti kapcsolatra lép több magyarországi családdal és egy ilyen üzleti találkozókkal egybekötött magyarországi tartózkodás alkalmával szeret bele egy a Thurzó család kíséretében utazó budai polgárcsalád lányába, Borbálába, akit később mindkét család tiltakozása ellenére feleségül is vesz. Az ő hatására tanul meg a lehetőségekhez képest – környezete szerint – jól magyarul.

Az 1540-es évekre a Fugger gazdasági felemelkedésében a háttérben a kereskedelmi ügyek és hálózat szervezésében aktív szerepet vállaló Abraham egyre jobban kiismeri magát a Magyar királyságban és a Habsburg korona népei között. A pénzügyek és kereskedelem lévén tapasztalatot szerez a birodalom területén folyó réz-, ezüst- és sóbányásza, valamint marhakereskedelem gyakorlati ügyeibe. A török hódításokkal egyidejűleg a háború okozta nehézségekkel is megismerkedik. Kiváló üzleti érzékét és megbízhatóságát a végvári katonák által a portyák során megszerzett zsákmány elosztása és elárverezésére rendezett aukciók rendezettebbé tételében is sikerrel alkalmazta. Általában az ilyen árveréseket hívták Beutverkaufungnak, illetve magyarul kótyavetyének, ami rövid időn belül a megbízhatatlan tékozlás egyik jelzője lett, mivel az elárverezett árú, illetve a bejövő pénz mennyisége és elosztása mindig rendkívül kiszámíthatatlan volt a sokszor rendszertelen zsold mellett a zsákmányból is bevételt szerző katonák számára. Ebbe a kiszámíthatatlan helyzetbe sikerült Abraham Goldmannak olyan jól áttekinthető, korrekt rendszert vinnie, hogy egy feljegyzés szerint a Thury György vezette végvári katonák maguknak „Goldmannos auctiot” követeltek.

Abraham az évek során olyan tapasztalatokra tett szert, ami a XVI. század első felében a térséget jellemző rendkívül nehéz politikai és gazdasági helyzetben nem csupán életben tartotta, hanem felvirágoztatta a rá bízott vállalkozásokat. A szerteágazó és sokrétű feladatokat természetesen nem tudta egyedül ellátni, ezért a kulcsfontosságú helyeken Erdélytől, Budán, Nagyszombaton, Pozsonyon keresztül Augsburgig folyamatos képviseletet tartott fenn, szigorú belső működési szabályokkal és hierarchiával. A képviseleteket vezető megbízottakat az idő előre haladtával az Abrahaméhoz mérhető ázsió jellemezte. A század második harmadának végére Abraham Goldmann és társai szinte intézménnyé váltak. Sikerük kulcsa az volt, hogy a nemzetközi kereskedelem, pénzügyek és gazdálkodás módszereit olyan a Magyar Királyság és a régió jellegzetességeit figyelembe vevő szempontokkal tudták ötvözni, ami valódi értéket teremtett.

A korai ősök ezen hagyományát, ami megbízhatóságon, a kitartó, szorgalmas munkán, valamint a tudás helyi keretek között történő valós tapasztalatokra épülő alkalmazásán nyugszik, máig őrizzük.